Egyetlen pillanat alatt megváltozott annak a tiszaföldvári családnak az élete, melynek 16 esztendős gyermeke a futballpályán, edzés közben rosszul lett, eszméletét vesztette, légzése leállt. Bár a kiérkező mentőknek sikerült újra éleszteniük, azóta is kómában van. Most úgy tűnik, hamarosan hazaengedik a kórházból.

Három héttel a martfűi futballpályán történt szívszorító pillantok után még mindig nem tudni, mi is okozta a tehetséges labdarúgónak tartott Burján Sándor „balesetét".

— Az orvosok véleménye szerint Sanyi eseténél megállt a tudomány, a sorozatos, mindenre kiterjedő vizsgálatok során ugyanis nem találtak semmiféle rendellenességet — közölte fia kórházi ágya mellett állva az édesanya. — Jelenleg éber kómában van az én életerős, örökké vidám, eleven fiam. Annyi változás történt az állapotában az elmúlt napokban, hogy most már sír, ha fáj valamilye, s nekem pislogással jelez is a szemével, de sajnos továbbra sem lehet vele kommunikálni.

Csütörtökön egyébként kiesebb műtéten esett át, egy gyomorszondát ültettek be neki, megkönnyítve ezzel a táplálását. Mivel semmiféle kezelést nem kap, az orvosok úgy döntöttek, hogy augusztus vége felé hazavihetem. Addig azonban meg kell tanulnom azokat az alapdolgokat a nővérkéktől, melyek a 24 órás, állandó felügyelethez, ápoláshoz kellenek. Minden nap kora hajnalban jövök a kórházba és késő este megyek haza. A házunkat is át kell építenünk, saját steril szobát kell biztosítanunk Sanyikának és nagyobb fürdőszobára is szükségünk lesz, hiszen őt egyelőre csak tolókocsival lehet mozgatni. Az elsődleges számítások szerint közel másfél millió forintba kerül az építkezés. Egyszerre gyászolok és reménykedem, miközben sajnálom a másik három gyermekemet, akik egyetlen pillanat alatt felnőtté váltak. Én mindennek ellenére bízom benne, hogy ha nagyon lassan is, ha évekig tartó lábadozás után is, de felépül Sanyika.

Az utolsó szavakat már feltűnően csillogó szemekkel ejtette ki az édesanya, akin látszik, erőnek erejével megpróbálja tartani magát, igyekszik erősnek mutatni magát, miközben legszívesebben sírásba folytaná bánatát. Tudja, most nem lehet gyenge, fiainak, lányának szüksége van rá. Egyedül, meglehetősen sanyarú körülmények között neveli négy iskolás gyermekét, a közhasznú munkás fizetéséből semmire sem tellik. És mégis, bármerre kérdezősködtünk, csak jót hallottunk a Burján-gyerekekről. A legidősebb idén nyáron érettségizett a Hajnóczy Gimnáziumban, de ezzel nem fejezte be tanulmányait, ősztől újra beül az iskolapadba.

— Mikor elhatároztam, hogy gyógypedagógiával akarok foglalkozni, meg sem fordult a fejemben, hogy akár itthon is szükség lehet a tanultakra — fogadott a Tiszaföldvár egyik utolsó utcájában álló házukban a nyurga, jó kiállású Zoltán, aki maga is aktív labdarúgó, a Csépa megyei I. osztályban szereplő együttesének tagja. — Soha nem felejtem el azt a borzalmas júliusi szerda estét. Éppen nézőként Cibakházán voltam egy focimeccsen, mikor csörgött a mobilom: Zoli gyere azonnal, Sanyival nagy baj van, hívott a testvérem egyik csapattársa. A földvári labdarúgók edzője, Szikora Karcsi azonnal ott hagyta együttese mérkőzését, s már robogott is velem Martfűre. Mire odaértünk, már újraélesztették az öcsémet, s a mentővel nekem kellett bekísérnem a Hetényi Géza Kórházba. Menetközben úgy hívtam anyut, akit a szomszédunk hozott be Szolnokra. Szörnyű volt látni mozdulatlanul Sanyit, akire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nyámnyila. Naponta edzett, erősített, a futballpályán pedig akár háromszor 90 percet is végig tudott volna hajtani. Azt hiszem ezzel a szönyűséggel véget ért valamennyiünk gyerekkora, hirtelen felnőtté váltunk. Eddig is jó testvérek voltunk, de most még szorosabb lett köztünk a kapocs.

Hasonló véleményen volt a 17 esztendős Nikolett is, aki most végezte a második évfolyamot a Hajnóczy Gimnázium rendvédelmi osztályában. — Eddig is mindenben segítettünk anyunak, de ez most fokozottan igaz lesz. Nem csak a háztartás vezetéséből, de Sanyi ápolásából, felügyeletéből is ki kell vennünk a részünket. Barátok, ismerősök tucatjai ajánlották fel támogatásukat, melyre sajnos szükségünk is lesz a ház átalakításához. Előre is köszönünk mindenféle segítséget.

A bajban derül ki igazán, kire számíthat az ember

A Burján-család most nagyon nagy bajban van, de a jelek szerint nem marad egyedül. A tiszaföldvári önkormányzat, élén Borza Attila polgármesterrel, a Szikora Károly és Aszódi Zoltán vezette helyi sportegyesület, a csépai polgármester, Fialka György, valamint a martfűi labdarúgó szakosztály vezetője, Petyus János már egyemberként jelezte a családnak, minden anyagi, erkölcsi és fizikai segítséget megadnak számukra, mely mindennapi életük átalakításához szükséges. Létrehoztak egy számlaszámot is — Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet: 70000069-10600876 —, melyen keresztül bárki eljuttathatja támogatását a jobb sorsra érdemes családnak. (soljon.hu)