Székkutas - A labdarúgópályát és a környező sportlétesítményeket közösségi összefogásból valósították meg Székkutason. A villanyvilágítást 1974-ben az NB I-es Békéscsaba avatta, s rendszeresen járt oda tréningezni.
Székkutason a sportpálya és a rajta lévő létesítmények lakossági összefogásból valósultak meg. Évtizedekkel ezelőtt. Először a labdarúgópályát alakították ki, majd 1958-ban következett a lakodalmaknak és kézilabdameccseknek is otthont adó rész – ma konditerem –, míg 1980. május 1-jén a sportcsarnokot vehették birtokba a helyiek. A legérdekesebb a focipálya villanyvilágításának kialakítása, amit az akkori klubelnök, Toth Lajos (71) és az intéző, Kiss János (66) mesélt el.

– A falu zömének a mezőgazdaság, az Új Élet Tsz adott megélhetést – emlékezett az intéző –, ott viszont az őszi-téli időszakban sötétedéstől sötétedésig, napi 12 órát is dolgoztak az emberek. Volt focipályánk, salakos futópálya, de azokon este, napnyugta után már nem lehetett sportolni; összedugtuk a fejünket a falubeliekkel, majd a villanyszerelőkkel, miként lehetne ezt a problémát megoldani.

Világítást álmodtak a küzdőtérre, és a gondolatot tett követte. A nyolc oszlopot 800 forintért vásárolták, kábelt ingyen kaptak, a 24 eredeti – azóta már kicserélt – reflektorhoz az 1976-os montreali olimpián gerelyhajításban aranyérmet szerző Németh Miklós segítségével jutottak hozzá az akkor Népstadion, ma Puskás Ferenc Stadion névre hallgató intézményből. A szak- és a segédmunka a helyiekre várt, a kábelfektetéssel például egy nap, reggel 7-től déli 12-ig végeztek. Legalább 40–50 ember sürgött-forgott, dolgozott.

– Amikor mindennel elkészültünk, megbeszéltük Janival és a villanyszerelőkkel, hogy este fél 10-kor főpróbát tartunk, megnézzük, miként működik a világítás – emlékezett Toth. – Nem szóltunk senkinek, blamázs esetén nem akartunk égni. Amint felkapcsoltuk a reflektorokat, meglepetésünkre, a közeli erdősávból és a házakból özönlöttek az emberek, illetve az akkori megyei II. osztályú focicsapat játékosai. A technika remekül vizsgázott: a pályán mindenütt jól lehetett látni. Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat.
Örömmel vették birtokba a fiatalok a sportcsarnokot.
Ekkor 1974-et írtunk, és a falusi sportkörök közül elsőként Székkutason oldották meg a focipálya világítását. Az augusztus végi avatón a helyi gárda az élvonalbeli Békéscsabával játszott, és 8–0-ra kikapott. De a nyertesek a kutasiak voltak, és a viharsarkiak még sokáig jártak Székkutasra villanyfényes tréningekre: ugyanis akkoriban még nekik sem volt világításuk a pályán.