Szénási Gyuláné Tövisen született, amely ma Romániában van, de Mária néni mindig hangsúlyozza: születési helye Tövis – Magyarország. Mivel édesapja vasutas volt, gyermekkorában többször költözniük kellett, és arra is volt példa, hogy vasúti kocsiban laktak.

Szénási Gyuláné Béla Máriát századik születésnapja alkalmából köszöntötték augusztus 24-én hódmezővásárhelyi otthonában. Dr. Kószó Péter alpolgármester Orbán Viktor miniszterelnök és dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő által aláírt emléklapokat, egy csokor virágot, egy ajándékkosarat és saját nevében Benedek Elek Erdélyi történetek című könyvét adta át a szülinaposnak.

Az ünnepelttől megtudtuk, hogy húgai közül ketten szép életkort éltek meg, édesanyja pedig 90 és fél éves korában halt meg. Hálás szívvel gondol vissza szüleire és testvéreire, mert a családjukban soha nem hangzott el durva beszéd, káromkodás.

Édesanyja volt a szigorúbb, vasutas édesapja inkább költői lelkületű volt, ezért általában tőle kéredzkedtek el, ha valahová menni akartak. Szülőföldjüket azért kellett elhagyniuk, mivel édesapja legidősebb bátyja, Károly bácsi aknázta alá parancsra a gyimesbükki hidat, melynek felrobbanásakor a román katonákat szállító szerelvény a szakadékba zuhant.

A halállistára került család amit lehetett felpakolt három vagonba, melyek közül az egyiket hálószobának használták, a gyerekek nem kis örömére. A vasúti kocsikat Cegléden tették vakvágányra. A vagonokban éltek egészen addig, amíg hideg nem lett, akkor a város lakást utalt ki nekik. Elemibe és polgáriba Cegléden járt, a Református Tanítóképzőt pedig Kecskeméten végezte.

Tíz évig tanított a csicsatéri iskolában, mégpedig körülbelül 96 gyereket. Eredetileg két tanító volt, de kollégáját 1938-ban behívták katonának, így rá maradt az összes diák, plusz még a leventék is.

Férjét, akit Hódmezővásárhelyen ismert meg, szintén behívták katonának. Mivel egyedül maradt első gyermekével, Deli Lajos igazgató bevitte a vásárhely-kutasi iskolába. Szegeden matematika-kémia-biológia szakon tanári vizsgát tett. Székkutason 1961-ig tanított az iskolában, majd 69 éves koráig szerződésesként a dolgozók iskolájában. Tanítványai mindig hívják találkozókra, levelet írnak, telefonálnak, még ha nem is feltétlenül szerették a matematikát vagy kémiát. Volt diákjai közül hárman lettek neves egyetemi professzorok.

Mária néni a tantárgyai mellett is sok mindent megtanult, így például az állattartást is. Bevallotta viszont, hogy az árpát és a búzát sosem tudta megkülönböztetni. Elsajátította a számítógép működését is, de ma már nem tudja kezelni a gépet, mivel megromlott a látása, és az egyik keze lebénult. Ami munkát egy kézzel el tud végezni, azt megcsinálja, szeret keresztrejtvényt fejteni, és német nyelven levelez Svájcban élő barátnőjével. Egyszerre nem tud 3-4 sornál többet leírni, így ez egy időigényes tevékenység.

A kérdésre, hogy mi a hosszú élet titka, nem tudja a választ. Elmondása szerint mindent úgy tett, ahogy a szülei, de talán nyugodt természetének is betudható ez a szép életkor, és annak, hogy a megpróbáltatásokat türelemmel viselte.

Mária néninek három gyermeke született: Emese, Gyula Zsolt és Emőke Sarolta. Az unokák száma szintén három, van egy dédunoka is, és a hírek szerint októberben ismét egy kis jövevénnyel gyarapodik a család.

Kokovai Péter