Minden héten jön a kukásautó, de kérdem én, minek, mikor nem gyűlik össze annyi hulladék, amit elvihetne? Éppen ezért nem is teszem ki a kukát heti rendszerességgel. Legutóbb is január elején raktam ki, és nézze meg, hogy azóta mi gyűlt össze benne!

A kengyeli Berta István úgy döntött: nem fizet azért, hogy a hulladékot minden héten elvigyék tőle. Merthogy csak havonta, sőt kéthavonta teszi ki a kukáját. Az önkormányzat azonban már felszólította: vagy fizet, vagy behajtják a tartozását.

— Nem fizetek! — csapott az asztalra Berta István. — Az el nem végzett szolgáltatás díjáért minek kellene nekem fizetni? Márpedig a szemétszállítással ez a helyzet. Minden héten jön a kukásautó, de kérdem én, minek, mikor nem gyűlik össze annyi hulladék, amit elvihetne? Éppen ezért nem is teszem ki a kukát heti rendszerességgel. Legutóbb is január elején raktam ki, és nézze meg, hogy azóta mi gyűlt össze benne.

Valóban, a 120 literes kukában alig van egy kis levágott zöldnövényzet, gizgaz. Igencsak messze áll attól, amit teli edényzetnek lehetne nevezni. Az 55 éves rokkantnyugdíjas, kertes házában egyedül élő Berta Mátyás nagyon határozottan próbál harcolni az igazáért. És rögtön leszögezi: ez a probléma nem csak őt érinti, hanem nagyon sokan másokat is. De hogy az elején kezdjük: 2004 májusában jött ki az értesítés az önkormányzattól, miszerint hetente 135 forintot kell fizetni a hulladék elszállításáért — ez ma már 200 forint körüli összeg —, amit negyedévente kell rendezni. A gond ott van, mondta Berta Mihály, hogy minden hétre felszámolják a díjat!

Berta úr éppen ezért nem is akarta aláírni a szerződést. Ám hiába járt az önkormányzatnál, nem kapott megnyugtató választ. Közölték vele: olyan szerződést írt alá az önkormányzat a szemétszállítási céggel, esetükben a Törökszentmiklósi Kommunális Szolgáltatóval, hogy évente meghatározott mennyiségű hulladékot kell vinni a kétpói lerakóba, máskülönben az önkormányzatnak kell a különbözetet megfizetnie.

— Belenyugodtam, és rendületlenül fizettem is. Csakhogy tavaly nyáron egy tévéműsorban láttam, hogy ilyet nem lehet megtenni, jogtalan haszonszerzésnek minősülhet. Akkor döntöttem úgy, hogy nem fogok fizetni, hiszen ha nem teszem ki a kukát, akkor milyen szolgáltatásért is fizessek? Persze jött is a felszólítás először a kommunális cégtől, majd a kengyeli önkormányzattól, hogy fizessek, de egyikre sem reagáltam. Augusztusban szintén kaptam egy ilyen felszólítást. Elmentem a törökszentmiklósi céghez, hogy mutassák már meg azt a Magyar Közlönyt, amelyben le van fektetve, hogy el nem végzett munka után fizetni kell. Nem rájuk tartozik, felelték, hanem a kengyeli önkormányzatra. Itt a válasz az volt, hogy sajnálják, de ez önkormányzati rendelet. Annyi sajnálkozó ember van ebben az országban, hogy az őrület! — tárta szét a karját Berta István.

Február 18-án megint jött egy csekk a szolgáltatótól: felszólítás 8926 forint befizetéséről. A kengyeli önkormányzattól pedig február 23-án érkezett a felszólítás, miszerint 5896 forint hulladékkezelési díjhátralék adók módjára fennálló köztartozása van, amit legkésőbb a levél kézhezvétele után számított nyolc napon belül rendezni szíveskedjen, ellenkező esetben a „végrehajtási cselekményektől” nem tekinthetnek el.

— Nem fizetem be! Miközben már olyat is meg lehetne oldani, hogy chipkártyát helyeznek el a kukán, és ahányszor ürítik, az után fizet az ember. Azért fizessek hetente kétszáz forintot, hogy eljön a kukáskocsi az utcában? Ne nézzék már bolondnak a kisembert. Rokkantnyugdíjas vagyok, egyedül élek, nem kérek senkitől semmit. Én még nem mentem kuncsorogni az önkormányzathoz, próbálok kijönni úgy-ahogy. De nem látom reálisnak, hogy el nem végzett munka után fizessek.

— Tulajdonképpen egyet is értünk Berta Istvánnal, ám a szemétszállítás kötelező közszolgáltatás. Miután a jogszabályt kiterjesztették a községekre is, így heti egy alkalommal tőlünk is el kell hogy szállítsák a hulladékot — mondta Szabó István kengyeli jegyző. — Olyan szolgáltató sajnos még nincs, amilyet Berta úr elképzel, pedig kellene, csakhogy a szolgáltató nincs erre kötelezve. Olyan kukásautókat kellene rendszeresíteni, amelyek leolvasóval és mérleggel rendelkeznek. Így rögzíthetők lennének a leadott hulladékmennyiségek havonta. Néhány éve a hulladékszállítási pályázati kiírásunkban meghirdettük azt is, hogy legyen ilyen leolvasó, illetve hogy a ténylegesen elszállított mennyiség után kelljen fizetni. Persze hogy nem jelentkezett senki, csak a második körben, amikor már ez nem volt feltétel.

Szabó István hozzátette: a hátralék adók módjára behajtható köztartozásnak minősül, és nincs joga mérlegelni a jogosságát.

— Ha Berta úr nem fizet, akkor megpróbáljuk a nyugdíjából avagy a járandóságából levonni, ha meg nem megy, akkor visszaküldjük azzal, hogy nem tudtuk behajtani, és a cég leírja. Nagyon sok ilyen gond van Kengyelen, pláne a mostani rossz gazdasági helyzetben. A Szolnok térségi hulladéklerakó építése előtti megállapodáskor kikötés volt az a meghatározott mennyiség, amit oda szállítani kell, és amely település kevesebbet visz, annak fizetnie kell. De nekünk ilyen gondunk nincs, mert mi többet is szállítunk.

Egy probléma, kétféle megoldással

Több település is szembetalálkozik ezzel a problémával, megyénken kívül is. Gyomaendrődön a képviselő-testület például nem úgy oldotta meg a kérdést, hogy bevezette a kötelező alapdíjat, amikor is a szolgáltatás igénybevételétől függetlenül mindenkinek fizetni kell. Az önkormányzat a szolgáltatás által használt edényzet mértékéhez igazította a díjfizetést. Ugyanakkor minimalizálta a kötelező ürítés számát, télen havi egy, nyáron havi két alkalomra. A lakatlan ingatlanoknál, illetve ahol nem keletkezik hulladék, ott biztosított a mentesítés lehetősége, sőt jövedelmi helyzetekre egyéb mérséklést is lehet kérni. (szoljon.hu)
Ideje: Március 04, csütörtök, 08:37:46 Feltöltő: KutasiRoland