Drótos kocsma

A talányos cím, nem véletlen. Szőttes műsorunk mai vendége fél éven belül tölti be 100. születésnapját. Ő nem más, mint Szénásy Gyuláné Mária néni Székkutas-Hódmezővásárhely pedagógusa. Filmet forgatott életútjáról egyik növendéke: Baté Szilveszter, melynek bemutatója e hét csütörtökén, a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. Ma pedig mi láttuk vendégül egy kis életmesére.

Mai vendégünk 1911. augusztus 24-én született Tövis helységben, Magyarországon. Amit vendégünk mindig kijavít, ha azt mondják hogy Románia. Mert akkor ez még igenis Magyarország volt. Erdélyben Enyed és Gyulafehérvár között keresendő. Tősgyökeres székelyek, akiket IV. Béla királyunk telepített a végvárak vidékére, ahonnét eredeztetik vezetéknevüket. Leánykori neve: Béla Mária, akinek ősei Lófők voltak a nagyszülők elbeszélései szerint.

Négyen voltak testvérek, édesapja és nagybátyái (öten) mindannyian a vasútnál dolgoztak. A történelem sorsfordulói úgy hozták, hogy az I. világégésben a Gyimesbükki híd aláaknázása az egyik nagybáty nevéhez fűződve, így halállistára kerültek.1918. tavaszán három vagonba csomagolva ingóságaikat berakva Ceglédig meg sem álltak. Hétéves kislányként nagyon élvezte, hogy utaznak is meg laknak is a vagonban. Majd mikor rendeződtek a körülmények Albertirsára kerülve, befejezte iskolai tanulmányait és négy polgári után került Kecskeméti Református Intézetbe ahol diplomát szerzett.

Kis kitérővel dolgozott mérnökök mellett rajzolóként és kisegítő tanítóként esetenként. Ekkor is világválság után voltak, minden munkát el kellett vállalni.1935-ben adott be pályázatot a kultuszminisztériumhoz, ahonnét biztató válasz jött, miként felajánlották a Hódmezővásárhely- Csicsatér iskolai tanítói állást. Itt 10 évig tanított, ahol megismerkedett férjével. Született gyermekei: 1943. Emese, 1945.Gyula Zsolt, 1948. Emőke Sarolta. Nehéz évtized lehetett, mert a második világégést élte át Mária néni, miközben férje még fogságba is került, majd 1947. december 5-ére a Mikulás hozta haza, s végre együtt volt a család. Minden rosszban van valami jó is, mert Gyula bácsi a fogságban megtanult oroszul és új rend szerint vizsga után ezt is taníthatta.

10 év után bekerültek Székkutasra, ahol tovább tanítottak. A gyerekek cseperedtek, diplomás tanárok lettek, három unokával és egy dédunokával a teljes család.

Telefonhívások áradata szeretetével halmozta el Mária nénit. A történések kedvességéhez hozzátartozott, hogy a régi kedves tanítványok: Sárika, Erzsike, Jancsi névvel jelentkeztek, miközben már maguk is a hetven év körül járnak. Majd mindenkinek elcsuklott a hangja mikor kedves tanító nénijének gratulált és mondott köszönetet becsületes munkájáért. Néhány név a telefonok közül: Kovács Lídia 72 éves, Faragó Sári 74 éves, Csukáné Szalkai Klári és Rostás Kati, Mohácsról Szilágyi Zsuzsa, fia anyósa Győrfy Rózsa , Kerekes Jancsi, Tornyi Ilus aki rokon is, Török Margit aki maga is 36. tanítási évét kezdte idén, Abonyi Klári, Földházi Esztike a „megfagyott gyerek”, Radicsné Tóth Jutka, Kun Sándor öt testvérével egyetemben, Székkutas díszpolgára Rostás János, Kaszás Erzsike, Duzs István 50 éves ifjonc, Bányainé Sárika, Abádi Rózsa, Détár Julianna és Bíró Zoltán Székkutasról.

Ismeretlenül a tisztességért két kedves hallgató telefonon fejezte ki elismerését. Úgy, mint Pincés Fülöpné és Molnár Imréné.